Criminal Life 4. Rész

Sziasztok!

Meghoztam - kisebb kihagyás után - ennek a novellának is a következő részét. Innentől kezdve "felpezsdülnek" az érzelmek, leginkább a vágyak. Hööh oké ez így kicsit túlzás volt, de mind1. A lényeg, hogy remélem tetszeni fog ez is! 

Jó olvasást! (:

 

Kora reggel volt még amikor Juliet felébredt. Őszintén reménykedett benne, hogy az elmúlt napok rettenetes eseményei csupán rémálom szőtte ostobaságok voltak, de amint kinyitotta szemeit, rá kellett jönnie, ez maga a valóság. Óvatosan felülve, körbe nézett a sötét pincében. A hideg, nyirkos hely még most is a frászt hozta rá... azokról a félelmetes hangokról már nem is beszélve. Valahogy ki kell jutnia innen. Nem maradhat itt. Egyszerűen nem.
Lassan - nem törődve erős fájdalmaival - megpróbált felállni, majd miután az asztal sarkában megkapaszkodott végre két lábra állt és elszántan elindult a faajtó felé. Meg kell próbálnia... nem ülhet csak úgy tehetetlenül a sarokban. Még pár lépés... talán sikerül...
- Hiába próbálkozik... az ajtó zárva van. - szólalt meg egy rideg hang a háta mögött.
- Egy próbát megért.. - mondta halkan a lány, majd szembe fordult fogva tartójával - Mondja meddig akarja még ezt csinálni?
- Micsodát?
- Tudja azt maga nagyon jól...
Juliet gyilkos pillantásokat szórva feléje választ követelt. Zafírkék szemei szinte fogva tartották a férfi pillantását, amin Tom akarva-akaratlanul is elmosolyodott. Soha nem találkozott még hozzá fogható nővel. Annyi erő és akarat van benne...
- Most mit mosolyog?! - tette csípőre kezeit.
- Gyönyörű szemei vannak, tudta? - mosolygott még mindig, majd hátat fordítva neki az asztalhoz sétált és az egyik széken helyet foglalva, pillantását újból a nőre emelte. - Na jó tudja mit? Kössünk egyességet! Felajánlom magának, hogy ha...
- A magához hasonló férgekkel nem szoktam egyességeket kötni! - szakította félbe dühösen.
- Hmm.. gondoltam! Akkor nincs más hátra..
- Eresszen el! - lépett a férfi elé - Eresszen el és soha többet nem fog hallani rólam! Na ehhez az egyességhez mit szól?
- Ezt felejtse el.. Nem leszek olyan hülye, hogy amíg engem köröz a rendőrség magát szabadon elengedem, ezzel megásva a saját síromat. Honnan tudjam, hogy nem fog egyből a rendőrségre szaladni, hogy feljelentsen?
- Bízzon benned...
- Bízzak magában.. könnyű azt mondani! Egyáltalán könnyű magának akármit is gondolnia rólam! Mindenféle baromságot összehord rólam és még csak nem is ismer! - emelte fel a hangját a férfi, majd felpattanva a helyéről idegesen rátámaszkodva az asztalra, áthajolt a nő felé.
- Az lehet, hogy nem ismertem a múltban.. de most, a jelenben pontosan tudom, hogy maga csak egy aljas gazember! - suttogta maga elé a nő.
- Na látja erről beszéltem! Ítélkezik felettem, de még csak fogalma sincs arról, hogy keveredtem bele ebbe az egészbe! - csapott rá dühösen az asztalra, de amint megtette hangosan felordított. A karján lévő sebhely még most is rettenetesen fájt neki, szinte majd elájult a lüktető fájdalomtól. Esetlenül visszazuhant a székére és másik karjával megszorítva a sebhelyet, fájdalmasan zilálta a levegőt.
- Mi történt? - kérdezte ijedten a nő.
- A karom... rettenetesen fáj!
- Mutassa! - térdelt le elé, majd maga felé húzva Tom karját óvatosan szemügyre vette azt.
- Bassza meg! - szűrte fogai közt a szavakat.
- Muszáj lesz átkötöznöm! Próbáljon meg nem mozogni... - pillantott fel a férfira - Hozom a kötszeres dobozt. - majd gyors léptekkel a sarokban heverő szatyorért ment - Ez most kicsit fájni fog, de kifogja bírni...
Majd finom mozdulatokkal lehámozta a már szinte teljesen átvérzett kötést és alkohollal lefertőtlenítve a sebet, igyekezett minél kisebb fájdalmat okozni Tomnak. Gyűlölte a férfit... tiszta szívéből. De orvosként akkor sem teheti meg, hogy csak úgy dacból szenvedni hagy egy beteget. Egy beteg embert aki nem is olyan rég, még egy fegyvert szorított a fejéhez...Teljesen elment az esze, hogy egyáltalán képes volt erre. De akkor sem tehetett mást.
Mialatt Juliet a karját vizsgálta, Tom csendben figyelte az előtte térdepelő lányt. Annyira... gyönyörű. Önzetlen... tiszta lelkű. Akár egy angyal. Puha ujjai szinte égetik a bőrét, ahogy hozzáér. Fogalma sincs róla, mi ez az érzés... miért rázza a hideg, ha csak meghallja a lány hangját. Bárcsak korábban találkoztak volna. Bárcsak akkor ismerte volna meg, mielőtt belekeveredett ebbe az egészbe. Amikor még tisztes polgár volt. Rendes munkával, tiszta lakással. Akkor talán...
- Kész is van! - állt fel a lány és az asztalra rakta a véres kötszert.
- Köszönöm, hogy segít rajtam.. annak ellenére...
- Hogy ok nélkül elrabolt, a fejemhez szorított egy pisztolyt és a halálomig kínozni fog? Nos.. igazán szívesen! - vetette oda szárazon és hátat fordítva a férfinak elindult a "már jól megszokott" sarokba, ám alig lépett hármat, hirtelen egy kéz fonódott a csuklója köré.
- Várjon! Én.. nagyon sajnálom ezt az egészet. Én... én nem tudom mit mondhatnék... de egyszerűen nincs más választásom! Nem engedhetem el. Sajnálom.. - eresztette el finoman a nő kezét.
Juliet, látva a férfi kétségbeesett arckifejezését, nagy nehézségek árán lenyelte a benne felgyülemlett dühöt és inkább megpróbált kedvesen szólni hozzá.
- Nézze... Fogalmam sincs róla, hogy mit tett.. fogalmam sincs róla, miért vagyok itt. De ha nem mond semmit nem tudok segíteni.. bárhogy is szeretném.
- Maradjunk annyiban, hogy nem szándékosan és rosszakaratból tettem amit. - sóhajtott Tom.
- De mit tett? Az Istenért mondjon már valamit!
- Foglalkozzon a maga dolgával és engem hagyjon békén! Miért akar tudni mindent?! Nem hiszem el... a rohadt életbe! - rúgta fel a hozzá legközelebb eső széket, majd idegesen kivágtázva a pincéből, maga után hangosan bevágta a faajtót, a nőt pedig ismét magára hagyta.
Juliet szemei könnybe lábadtak. Mit rontott el az életében, hogy ide került? Miért kell egy pszichopata gyilkos foságában élnie? Gyilkos.. Tom egyáltalán tényleg gyilkos? Tényleg olyan rossz ember lenne, mint ahogy azt gondolja? Mi van akkor, ha teljesen félreismerte Őt és nem is az ő hibája ami történt? Mi van akkor, ha csak egy véletlen balszerencse során keveredett bajba? Nem.. ez képtelenség. Akkor nem lett volna nála fegyver, és nem akarta volna megölni a biztonsági őrt. Tom egy aljas gazember és ez alól már soha semmi nem fogja felmenteni...