Sziasztok!
Nagyon-nagyon köszönöm ezt a sok visszajelzést! Úgy belendültem tőle, hogy már meg is hoztam a részt! Szóval itt is lenne az emlegetett új novella 1. része. Remélem elnyeri a tetszéseteket és felkeltettem vele az érdeklődéseteket! :) Várom hozzászólásaitokat, véleményeiteket!
Jó olvasást! ^^ ♥
Ui.: jó képek híján ez most egy ilyen "üres" rész lett, de ha találok megfelelő képeket intézkedem (:
- Jó reggelt kívánok Mrs. Burson! Hogy vagyunk ma reggel? - állt meg az idős hölgy ágya előtt, majd kezébe véve a kórlapját, figyelmesen tanulmányozni kezdte azt. - Hmm.. ahogy látom az éjjel már nem volt szüksége fájdalomcsillapítóra! Igaz? - nézett fel fekete keretes szemüvege mögül.
- Így van kedvesem! És képzelje csak! Már sokkal jobban aludtam! - válaszolta az idős nénike.
- Ennek nagyon örülök! Higgye el még pár nap és rendbe jön! - firkantotta alá a lapot, majd óvatosan visszarakta a helyére.
- Már alig várom, hogy hazamehessek az unokáimhoz!
- Akkor viszont sietnie kell, hogy minél hamarabb meggyógyuljon. - mosolygott kedvesen a nő.
- Úgy lesz doktornő!
- A nap folyamán még benézek magára, addig viszont pihenjen sokat! További szép napot Mrs. Burson! - intett az ajtóból kedvesen.
- Viszontlátásra Dr. Collins!
Juliet Collins egy rendkívül kedves és fiatal nő volt. Alig töltötte be a 26-ot, amikor sikeresen lediplomázott az orvosi egyetemen, majd rezidensként munkába állt az egyik fővárosi kórházban. Gyorsan tanult és könnyedén belerázódott a kórház zsúfolt és fárasztó mindennapjaiba. A kollégáival remekül kijött és a betegek is kedvelték. Bár ezen talán már meg se lepődtek az orvosok, hiszen Juliet egy végtelenül jólelkű teremtmény volt. Szerette a munkáját és soha nem adta fel a harcot egyetlen egy betegéért sem. A leginkább talán a komplikált eseteket szerette, hiszen nyilvánvaló, hogy egy balesetes kihívás sokkal jobban vonzotta, mint egy infúzió csere. Soha nem panaszkodott és mindig tökéletesen helyt állt az eseteknél.
Mint általában minden napját, ma is a reggeli vizittel kezdte. Sorra körbejárta a kórtermeket és ahol csak tudott segített. Majd miután a vizittel végzett visszament helyes kis íróasztala mögé és megkezdte a délelőtti rendelést. Reumával küzdő idős emberek, beteg kisgyerekek, receptet kérők és ezekhez hasonló emberek fordultak meg nála nap, mint nap.
Miután délután végzett, türelmesen összepakolta kis táskáját, átöltözött és fehér köpenyét felakasztva a fogasra nyugtázta, a mai nap is véget ért. Kulcsra zárva az ajtaját elindult a recepció felé, hogy leadja a jelentést és a további tanulmányozásra váró leleteket.
- Mára végeztél is? - kérdezte a pult mögül egyik kollégája Sarah, majd átvette tőle a papírokat és óvatosan belehelyezte a fiókba azokat.
- Igen szerencsére. Már nagyon elfáradtam! - sóhajtott megkönnyebbülten.
- Hát rád férne már egy kis pihenés! Amennyit dolgozol... - mosolygott kedvesen.
- Ugyan! Inkább itt vagyok a kórházban napi xy órát, minthogy az egyetemen ülve azt tanulmányozzam hogyan is kell helyesen jegyzetelni! - jegyezte meg felidézve az egyetemi éveket, majd mindketten hangosan felnevettek.
- Te is emlékszel még Mr. Kolmidin-re?
- Lehet is Őt elfelejteni - nevetett jóízűen Juliet. (katt)
Ám a következő pillanatban hirtelen egy ideges ordibálásra lettek figyelmesek. Tekintetüket mindketten a hang forrása felé emelték, majd egy csapzott, szakadt ruhás fekete kontyba kötött hajú férfit pillantottak meg. Kezeit idegesen a pultra csapkodva kiabált a vele szemben álló nővérkével.
- Szarok a sebeimre! Csak adjon már valami fájdalomcsillapítót és itt se vagyok! - üvöltötte - Nem hallja!
- Uram nagyon sajnálom, de amíg nem vizsgáltuk meg nem adhatok Önnek gyógyszert. - mondta határozottan a nővér.
- A franc essen ebbe az átkozott kórházba! Maguknál nincs egy normális orvos sem?! - dühöngött. Mire Juliet magabiztosan elindult feléjük és kíváncsian megállva a férfi mellett felfedezte, hogy a karján egy mély vágásból szivárog a vér.
- Jó napot! Segíthetek valamiben? - kérdezte a nővérkétől.
- Igen! Adjanak egy kibaszott fájdalomcsillapítót és már el is húztam innen!
- Kérem doktornő magyarázza el az Úrnak, hogy amíg...
- Köszönöm Mary, innen átveszem! Tudom a dolgom. - fogta meg kedvesen a nővérke vállát, majd miután az elment tekintetét újra az ideges férfira vezette.
- Üdvözlöm! Dr. Collins vagyok és ha van egy perce a számomra, megkérném, hogy fáradjon velem a vizsgálóba, hogy jobban szemügyre vehessem a karját - mondta kedvesen.
- Már megmondtam, hogy nincs szükségem semmiféle vizsgálatra! Csak egy rohadt fájdalomcsillapítót adjon!
- Nos... ahogy látom, magának egy fájdalomcsillapító nem lesz elég. Legjobb esetben össze kell varrni a sebét és egy tetanusz injekció után 2-3 napos megfigyelésre bent kell tartanunk. - vette keze közé a férfi karját, mire az erőszakosan ellenállva tovább dühöngött.
- Hagyjanak már ezzel a baromsággal! Gyorsan adja a gyógyszert és már megyek is!
- Szabad megkérdeznem magától, hogy hova siet ennyire? Nem hajtja senki, hát akkor meg? - kérdezte számon kérő hangon, mire a következő pillanatban újabb kiabálásra lett figyelmes a háta mögül.
- A francba! Megtaláltak... - morogta kétségbeesetten a pasas.
- Ezt meg hogy... - kezdett bele, ám a háta mögül közeledő férfi félbeszakította.
- Rendőrség! Azonnal maradjon a helyén és ne mozduljon! - pillantotta meg a kövér pasast, fegyverrel a kezében, miután Ő is megfordult. - Kezeket a tarkóra és nem mozdul!
Ám mielőtt a rendőr a fiatal nőhöz érhetett volna, a még mindig a háta mögött lévő férfi hirtelen szorosan magához rántva a fejéhez szorított valamit. A hideg vasból rájött, egy fegyvert fogtak a halántékához.
- Senki ne közelítsen vagy kinyírom a csajt! - üvöltözte magához szorítva a nőt.
- Tegye le a fegyvert és eressze el a nőt!
- Hátra! Különben lövök! Nem hallja! - hadonászott a fegyverrel. A pocakos rendőr pedig, mivel mást nem tudott tenni, engedelmeskedett a férfinak és a földre rakta a fegyverét.
Juliet kétségbeesetten figyelte az eseményeket és a kezdeti sokk miatt képtelen volt bármit is tenni vagy mondani. Erős szorítást érzett a bal vállán, ebből tudta, tényleg nem álmodik. Ez maga a valóság. Két tűz között állva, szaporán kapkodta a levegőt, és azon törte az agyát hogyan szabadulhatna ki ennek a bűnözőnek a karjai közül.
- Úgy és most pedig ereszkedjen térdre! - emelte a rendőrre fenyegetően fegyverét - Szépen lassan!
- Mire készül most? - suttogta halálra rémülten Juliet.
- Maga fogja be! - rántotta még szorosabban magához a lányt és fegyverét újból a rendőrre szegezte - Kezdhetsz imádkozni... - húzta gunyoros vigyorra a száját.
- Neee! - sikoltotta a nő, ám már túl késő volt.
A férfi keze lendült, majd egy hatalmas ütést mérve a rendőr halántékára, fegyverével leütötte azt. A körülöttük lévő nővérek és betegek kétségbeesett sikoltozással fel-alá rohangálni kezdtek. Juliet szeme könnybe lábadt a látványra és eszeveszett kapálózásba kezdve próbálta kiszabadítani magát.
- Mindenki a helyén marad különben lövök! - üvöltötte a férfi. - Maga pedig most szépen velem jön! - suttogta a nő fülébe, majd maga után vonszolva lassan hátrálni kezdtek.
Hiába próbált volna bárki is a segítségére sietni, képtelenség volt. Nem mertek tenni semmit, mert attól féltek akkor agyonlövi a lányt az az elmebeteg. Hangos sírások és sikoltozások közepette a férfi lassan kihátrált, erősen magához szorítva a nőt, míg végül kiértek a kórház bejáratához. A dolgozók csak halálra rémülten figyelték az eseményeket. Senki nem tudta mire készül a férfi, senki nem tudta mi mindenre képes. Meddig mehet el. Kétségbeesetten végignézték ahogy a nővel az oldalán kihátrál a kórházból majd egy kocsiba ülve elhajtanak a parkolóból...
Úristen, úristen. Ez nagyon jó lett, nem nem is, annál sokkal jobb. Eszméletlen. Ez a Tom.. ilyen is tud lenni? Fúú, már annyira kíváncsi vagyok. Nagyon de nagyon siess a folytatással, légyszii, na légyszii :OO *.* :DD
VálaszTörlésJuuj *--* köszönöm! Örülök nagyon-nagyon, hogy ennyire tetszett! :)) Sietek a folytatással :)♥
TörlésTe jó ég! *-* Ez tényleg hatalmas lett! Nem találok szavakat! o.o Oltári jó, és ez a szám! Ezt a dalt nagyon jól eltaláltad! Hát ez valami elképesztő! Nagyon kíváncsian várom a folytatást! :))
VálaszTörlésHihiii ^^. Reméltem is, hogy most kivételesen eltaláltam a zenét :D Köszönöm, örülök, hogy tetszett :) Sietek :3 ♥
Törlés