Impossible Promise 17. Rész

Na hát sziasztok! :)
Meghoztam a 17. részt is .. ééés igeen direkt lett ilyen rövid .. a végéről meg nem is beszélve :P
Azért követtem el ezt a merényletet ellenetek, mivel holnaptól újból suli és ugye tanulás meg hasonlók .. így nem lesz sok időm a blogra .. szval :D remélem felkeltettem az érdeklődéseteket és nem utolsó sorban a fantáziátokat ^^.
Kellemes olvasást és csak bátran a komikkal :)) ♥

Másnap reggel rettenetes fejfájással egy vadidegen szobában ébredtem. Hirtelen azt se tudtam hogy hol vagyok, vagy hogy mi történt velem. A tegnapi estéről semmire nem emlékeztem. Mintha meg se történt volna, teljesen kiesett minden.

Nagy nehezen átfordultam a hasamra és kínkeservesen előkotorásztam az éjjeli szekrényen heverő pulcsimból a telefonomat. Fél 10 múlt... Te jó Isten!! Elkések a munkából!

Fejemet idegesen belepréselve a párnába fájdalmasan felnyögtem. Ekkor hallottam ahogy valaki benyit a szobába. Ijedten felkaptam a fejem amikor is egy mosolygó Tommal találtam szembe magam.

- Jó reggelt! - támaszkodott az ajtófélfának

- Neked is.. - nyögtem majd óvatosan felültem az ágyban - Szétrobban a fejem.. - szorítottam az ujjaimat a halántékomnak

- A konyhában találsz kaját .. és raktam ki fájdalomcsillapítót is.

- Köszönöm..

- Nincs mit - mosolygott még mindig, majd megfordult hogy kimenjen

- Tegnap este vadul kiütöttem magam .. igaz? - nevettem fel kínosan mire Tom visszafordult

- Hát.. az nem kifejezés - nevetett Ő is, majd egy széket megfordítva leült elém és mosolyogva rátámaszkodott a szék háttámlájára - Nem is értem hogy férhetett bele egy ilyen apró nőbe annyi pia...

- Nem tudom - túrtam bele a hajamba - De ahogy észrevettem Te egész jól bírtad..
- Én már hozzászoktam.
- Na jah .. - nevettem fel
Majd akarva akaratlanul is óvatosan végig mértem Tomot. Egy farmer és egy fehér póló volt rajta. Az arca teljesen kisimult volt. És azok a gyönyörű barna szemei... csak úgy ragyogtak... Soha nem láttam még ennyire nyugodtnak. Arcára gyermeki mosoly ült ki és szinte megbabonázva figyelte minden egyes mozdulatom. Hiába.. én akkor is szeretem Őt.. Reménytelenül és visszavonhatatlanul szerelmes vagyok Tomba..
- Figyelj csak.. öhm.. esetleg letusolhatnék?.. Jól jönne most egy kis felfrissülés - csúsztam közelebb hozzá
- Persze nyugodtan - mondta majd lassan felállt és a széket visszarakta a helyére - És használd nyugodtan az én törülközőmet... a kék az - mondta majd becsukta maga mögött az ajtót.
Én pedig mit sem törődve a fejfájásommal gyorsan összekapkodtam a cuccaimat és átsiettem a fürdőbe.
Na igen. Ezt már legalább tudom, hogy hol van..
Majd miután ledobáltam a ruháimat megkönnyebbülve beálltam a zuhany alá. Olyan jól esett a langyos víz. Csak ott álltam a vízsugár alatt és hagytam, hogy a vízcseppek jólesően végigcsorogjanak a gerincem vonalán.
Mindeközben végig a tegnapi nap járt az eszemben. Az hogy Tommal végre minden rendeződött köztünk.. na jó ha nem is teljesen minden.. de akkor is... Végre nem veszekszünk mindenen. Olyan jó most így.
Bárcsak minden megoldódna idővel...
- Fuhh.. ez jól esett.. - sóhajtottam majd gyorsan magamra csavartam Tom törülközőjét, ügyelve arra, hogy az oldalamon végighúzódó sebhelyemet teljesen eltakarjam.
Végül a cuccaimat a kezembe véve visszasétáltam Tom szobájába.
Ám ahogy benyitottam egy erőteljes megállással Tomba ütköztem, aminek következtében a ruhákat kiejtettem a kezemből.
- Úúú baszki! Ne haragudj.. - nevetett fel zavartan - Hagyd csak majd én felveszem - guggolt le a ruháimért
Ám ahogy felnézett rám szemei akaratlanul is megakadtak csupasz lábaimon. Aztán ahogy lassan felegyenesedett a tekintetét megbabonázva végigvezette szinte majdnem csupasz testemen. Végül a tekintete megállt a még nedves, víz cseppekkel borított, a törülközővel félig eltakart melleimen.
A pillantása csak úgy égette a bőrömet. A szemeiben láttam, hogy alig bírja vissza fogni magát hogy ne essen nekem..
Akkor és ott azt kívántam bárcsak ne tenné...