Impossible Promise 16. Rész

Sziasztoook!! :)
Meghoztam a következő részt .. és igen végül is egyberaktam a részeket .. de nem baj így sokkal jobb lett :DD Méghozzá EXTRA GIGA hosszúsággal :DD Bevallom nekem nagyon tetszett .. jó volt írni .. bár a 2. fele kicsit idegen volt tőlem .. nem nagyon voltam olyan helyzetben így nem tudom mit hogyan kellett volna tennie annak az adott személynek :DD .. De szerintem jól játszottam a szerepet :PP

Remélem mindenkinek nagyon tetszeni fog ^^ Várom a soksoksok hozzászólásaitokat is :))) ♥
Kellemes olvasást!! :)

- Channel.. te mit csinálsz itt? - kérdezte meglepetten Tom

Na ettől féltem. Hogy ha majd ide jövök és Bill helyett Tom fog ajtót nyitni. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Nem is értem minek hoztam ide ezeket a papírokat. Holnap is ráért volna .. De hát .. most már mindegy..

- Én.. én Billt keresem.. Van itt néhány papír amit alá kéne írnia - emeltem fel az említett papírokat

- Öhmm .. hát Ő most nincs itt. Elment a fiúkkal bulizni - vakarta meg zavartan a tarkóját

Tapintani lehetett közöttünk a feszültséget. Mindketten zavarban éreztük magunkat és nem igazán tudtuk mit kéne mondanunk a történtek után.

- Értem.. hát akkor én megyek is. Nem akarok zavarni - fordultam meg

- Várj! Nem zavarsz... úgy értem .. nézd attól, hogy Billék nincsenek itt még nem kell elmenned - kapott utánam - Attól mi még beszélgethetünk..

- Nem hiszem, hogy ez most jó ötlet lenne - sóhajtottam

- Kérlek Channel .. maradj még!

- Ahhj.. jó.. nem bánom. De csak egy kicsit.. - adtam meg magam

- Rendben.. akkor .. öhm gyere be nyugodtan - engedett előre

- Köszönöm.

Majd mindketten bementünk a lakásba. Nem tudom, hogy jól döntöttem-e és hogy jó ötlet volt-e ide jönnöm. De azt hiszem itt a megfelelő alkalom arra, hogy mindent megbeszéljünk egymással.

- Nézd Tom... én .. szeretnék neked mondani valamit - mentünk be a konyhába és leültünk az asztalhoz

- Hallgatlak - ült le velem szembe

- Én.. én csak .. szeretnék .. bocsánatot kérni azért amit tegnap mondtam neked - nyögtem ki nagy nehezen, miközben végig Tom szemébe néztem.

Ő csak rezdületlen arckifejezéssel figyelt.

- Hülye voltam.. és nem gondoltam át mit mondok.. Nagyon sajnálom - néztem rá elgyötörten

Komolyan gondoltam a bocsánatkérésemet. Rájöttem, hogy ennek az egésznek így semmi értelme. Egyikünknek sem tesz jót az örökös veszekedés. Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba.

- Hát.. tényleg szarul esett amit a fejemhez vágtál.. pláne úgy hogy Te nem tudsz rólam semmit.. - mondta néhány percnyi csend után

- Nem akartalak megbántani .. - suttogtam

- De .. azt hiszem erre az egészre én is rájátszottam. Nem kellett volna csak úgy neked esnem - húzta féloldalas mosolyra a száját - Úgyhogy .. szerintem felejtsük el ezt az egészet..

- Rendben van - erőltettem mosolyt az arcomra

Kicsit megkönnyebbültem, hogy ezt megbeszéltük és nem kezdtünk el veszekedni újból. De úgy éreztem a neheze még hátra van.

- Nem tudom mi ütött belém tegnap, hogy csak úgy belevájkáltam a szerelmi életedbe minden magyarázat nélkül.. - túrtam bele idegesen a hajamba - Hiszen... én még a saját szerelmi életemmel sem vagyok tisztában nem hogy a Tiéddel.. - sóhajtottam, ekkor Tom szomorúan felállt a helyéről és hátat fordítva nekem rátámaszkodott a konyhapultra.

- Tudod.. volt egy lány az életemben.. - emelte fel a fejét, de még mindig nem fordult szembe velem

A szívem majd kiugrott a helyéről és kezdtem egyre idegesebb lenni. Nem tudom, hogy felkészültem-e arra amit mondani fog.

- Ő volt az egyetlen lány akit szerettem. Egész életemben. Soha nem néztem más lányra mióta megismertem.. - folytatta - Az életemnél is jobban szerettem Őt. És amikor azt hittem, hogy már semmi nem állhat közénk.. - suttogta rekedtes hangon - Egy repülőszerencsétlenség következtében.. meghalt.. - mondta ki fájdalmasan, majd a fejét ismét lehajtotta

Könnybe lábadtak a szemeim, ahogy az utolsó szavakat kimondta. Annyira piszkosul fájt Őt így látnom. Legszívesebben csak oda szaladtam volna hozzá és szorosan átölelve azt kiabáltam volna neki, hogy " Tom ez az egész egy hazugság volt! Én vagyok Karla és nem haltam meg!! " Hmm.. milyen könnyű is ezt az egészet elképzelni. Gondolatban minden olyan egyszerűnek tűnik. Pedig a valóságban ezek a dolgok sokkal de sokkal nehezebbek. Ha nem lennék ennyire gyáva és tudnám, hogy Tom megbocsát nekem, akkor már réges-rég elé álltam volna és mindent bevallottam volna neki. De ez sajnos lehetetlen. Nem lennék képes rá. Túlságosan szégyenlem magam előtte.

Nem tudom mit kellene tennem..

Nem tudom hogyan segíthetnék most rajta..

- Én.. nagyon sajnálom Tom.. ha tudtam volna.. - suttogtam

- Nem a Te hibád.. hiszen honnan is tudhattad volna - fordult végre szembe velem

Az arca teljesen elgyötört volt. Látszott rajta a sok éves szenvedés és a fájdalom.

Ekkor már nem bírtam tovább. Muszáj volt felállnom és odasétálnom elé. Úgy éreztem valamit tennem kell.

Egy darabig csak ott álltunk egymással szemben, majd ahogy egy apró könnycsepp gördült le az arcomon rettenetesen elszégyelltem magam. Ott álltam előtte és ahelyett, hogy mindent bevallottam volna neki, szó nélkül tűrtem, hogy teljesen összetörjön előttem.

Hirtelen hátat fordítottam neki és hangos zokogásban törtem ki.

- Tom én ezt már nem bírom tovább! - zokogtam - Én nem ezt akartam .. annyira sajnálom!

- Ssshht! Kérlek ne sírj! - simított végig a hátamon.

Ekkor szembe fordultam vele és szorosan átöleltem. Eléggé meglepődött ezen, de pár másodperccel később, viszonozva az ölelésem, karjait szorosan átfűzte a derekamon.

Annyira megnyugtató volt ahogy magához szorított. Arcomat a mellkasába fúrva szipogtam és éreztem ahogy a tüdőmet átjárta Tom kellemes és már oly rég érzett illata. Annyira hiányzott már ez. Hogy vele legyek.. hogy a közelébe lehessek..

- Kérlek Tom ne haragudj rám.. - néztem fel rá könnyes szemmel

- Megbocsátok, ha elmondod mi a baj - mondta elszántan - Látom, hogy bánt valami..

- Nem mondhatom el .. - suttogtam

- Channel kérlek bízz bennem! .. Szeretnék segíteni neked..

- Hálás vagyok érte.. de akkor sem tehetem..- bújtam ki a karjai közül - Még nem lennék rá képes..

- Értem.. akkor nem erőltetem. Kivárom amíg magadtól elmondod.

- Nagyon köszönöm - mondtam valamivel nyugodtabb hangon

Jól esett a megértése. Végre egyszer nem akaratoskodott, hanem inkább megértően megpróbált segíteni. Hihetetlenül megnyugtató tudott lenni..

- Figyelj.. Mit szólnál ha innánk valamit? - lépett a hűtő elé

- Mid van? - töröltem le a könnyeimet

- Hát ahogy elnézem semmi iható.. Viszont van egy üveg borunk - vette ki a hűtőből

- Az tökéletes lesz - mosolyodtam el

Majd Tom kivett a szekrényből két boros poharat és átsétáltunk vele a nappaliba, hogy kényelmesebben elhelyezkedjünk.

- Egészségünkre! - adta át a poharat

- Csin-csin! - koccintottam össze őket

Pár perc elteltével, miután már teljesen lenyugodtam Tom elkezdett kérdezősködni.

- Egyébként mióta élsz itt Hamburgban? - forgatta a keze közt a poharat

- Öhmm .. hát ha jól számolom akkor lassan 6 éve .. - hazudtam

- És miért pont a divattervezéssel foglalkozol? Úgy értem.. honnan jött ez az ötlet?

- Nos .. nem tudom .. - nevettem fel - Talán azért mert mindig is szerettem a szép ruhákat. Ha megláttam az utcán egy csinos nőt, mindig arra gondoltam, hogy milyen jó érzés is lehet ha valaki a te ruhádat.. a te munkádat viseli... Így aztán elhatároztam, hogy divattervező leszek.. - mosolyodtam el felidézve a gyerekkori emlékeimet

Tényleg ez volt az igazság. Kicsi korom óta érdekeltek a csinos ruhák. És most tessék.. Németország egyik legsikeresebb divattervezője lettem..

- Ez nagyon szép - mosolygott Tom, majd lassan hátradőlt a kanapén - Kérsz még egy pohárral? - mutatott az üres poharamra

- Persze. Köszönöm.. Nagyon finom ez a bor - nevettem és hagytam, hogy Tom újból tele töltse a poharam

- Na és te Tom? Miért pont a zeneipar? - kérdeztem.. bár a választ már régóta tudtam..

- Tudod.. Billel kicsi korunk óta arról álmodoztunk, hogy egyszer majd híres emberek leszünk akikre százezrek felnéznek majd - kortyolt bele a poharába - Aztán egy szép napon Gordon.. a nevelőapánk.. elvitt minket egy meghallgatásra, ahol mindenkinek nagyon tetszett az amit játszottunk. Így aztán kaptunk egy lemezszerződésre való felkérést.. a többi pedig csak úgy jött magától. Idővel csatlakozott hozzánk Gustav és Georg is. És így megalakult a Tokio Hotel..

- Piszkosul jó érzés lehetett egyik napról a másikra híres emberré válni - meredtem magam elé, majd óvatosan Tomra pillantottam aki hirtelen elnevette magát. 

Nem bírtam ki így én is elröhögtem magam. Végül már mindketten csak megállíthatatlanul nevettünk.

- Ááááh.. ez jól esett - tette le a poharat az asztalra miután abba hagytuk a nevetést.

Majd összedörzsölte a tenyerét és vigyorogva felém fordult.

- Most Te jössz! Mesélj még magadról! Milyen volt a gyerekkorod? Mi volt a sulival?

- Mmmm... nem lehetne, hogy inkább igyunk még egy pohárral? - kacarásztam

Lassan kezdett a fejembe szállni a bor.

- De azt is lehet - nevetett és egy újabb pohárral töltött - De ivás közben is lehet mesélni - nézett rám nyomatékosan

- Aaaaah! Nem bánom - fordultam felé törökülésben és szépen lassan elmeséltem neki mindent a gyermekkoromról .. legalábbis azt a részét amiről Ő eddig nem tudott..

És közben pedig szépen lassan elfogyasztottuk az üveg teljes tartalmát. Egy idő után már elég rendesen megéreztem a bor hatását, de nem foglalkoztam vele. És ahogy észre vettem Tom se nagyon.

Hagytuk, hogy mindkettőnket átjárja a bor kellemes, bizsergető hatása. Közben pedig nagyon jól éreztük magunkat. Idétlenebbnél idétlenebb történeteket meséltünk egymásról, amiken halálra nevettük magunkat. Nagyon jó érzés volt. Végre felszabadultan együtt lehettünk bármiféle veszekedés vagy bűntudat nélkül. És ez .. már csak a puszta tény is végtelenül nagy boldogsággal árasztott el.

~~~

- Azt hiszem ez elfogyott.. - csorgattam ki az utolsó cseppeket az üvegből

- Hát.. ha én is annyit ittam volna mint Te, akkor ezen nem csodálkoznék - tette le a poharakat a dohányzó asztalra Tom

- Naaah! Ez nem is igaz.. - dőltem előre és meglöktem Tom vállát

Azt hiszem elég rendesen becsiccsentettem. Nem is emlékszem, hogy hány pohárral ittam. Csak annyi dereng, hogy egy pár pohárka után már igencsak jó hangulatban nevetgéltünk Tommal.

- Naah de én megyek iss.. hhk.. - csuklottam egyet és megpróbáltam felállni, de amint léptem egyet majdnem keresztül estem Tomon.

- Ho-ho-hoo. Várj egy kicsit.. - állt fel - Ilyen állapotban nem igen hiszem, hogy Te bárhova is menni szeretnél - fogta meg a kezem és átkarolta a derekam

- Te nemmm mondhatod meg nekemm hogy mit csináljak .. és hogy mmit nee - makogtam, majd ismét csuklottam egyet

- Aha jó .. ezt majd holnap megbeszéljük .. Most viszont gyere és ülj le ide - vezetett az egyik karosszék felé

- Deneeemm .. nem ülhetek lee..

- Miért?

- Mert nemm.. nekem .. pisilnem kell..

- Most komolyan?- vette le a nyakáról a kezem, de továbbra sem engedte el a derekam

- Igenn .. de Te nem jöhetsz velem - böktem az ujjam a mellkasába - Még a végén meglesel..

- Jó de akkor kapaszkodj valamibe. Ott a fürdő a folyosó végén balra - mutatott előre

Én pedig nagy nehezen kibotorkáltam a nappaliból és egyenesen célba vettem a fürdőt. Jó párszor megbotlottam míg beértem, de végül csak sikerült.

Mikor kellőképpen  kiadtam magamból mindent és felhúztam a nacim, felakartam állni hogy kezet mossak, ekkor úgy megszédültem, hogy előreborultam. Gyorsan megkapaszkodtam a csap mellett felakasztott törülközőbe, de az is kicsúszott a helyéről, így azt és pár tusfürdőt lerántva a tartóról hanyatt vágódtam, aminek eredményeként hatalmas puffanással és zajjal seggre estem.

- Hupsz.. - nevettem fel fájdalmasan

A következő pillanatban pedig Tom rontott be a fürdőbe, mint egy vadállat, majd döbbent tekintettel lenézett rám és elém lépett.

- Channel! Mi történt veled? Megütötted magad? - segített fel gyorsan

- Megszédültem és seggre estem - kacarásztam

- Istenem.. hogy tud egy nő ilyen szinten lerészegedni? - fogta idegesen a homlokát, majd látva kába tekintetem inkább megpróbált kivezetni a fürdőből.

Ám ahogy elindultunk a lábaim megint összegabalyodtak és majdnem orra buktam, magammal rántva Tomot is. Kis híján beleborultunk a kádba, de Tom gyors reflexének köszönhetően még időben megkapaszkodott a kád szélében.

- Na jó .. Ez így nem fog menni - sóhajtott

Majd a következő pillanatban átkarolva a lábaimat és a derekamat a karjaiba emelt. Én pedig mint egy óvodás kislány, úgy csimpaszkodtam a nyakába. Közben a számat továbbra is megállás nélkül csak jártattam.

- Te Toom!

- Igen? - lépett ki velem a fürdőből

- Én komolyan gondoltam a bocsánatkérésemet.. - motyogtam - Tényleg sajnálom..

- Elhiszem..

- De téénylegg.. és ne gondold azt hogy én utállak.. mert nem így van - kacarásztam és hátrahajtva a fejem, elkezdtem hangosan nevetni - Tudod én bírlak Téged..

- Aha .. ezt jó tudni - forgatta a szemeit, majd belépett velem egy szobába és óvatosan lerakott egy puha ágyra.

Mielőtt azonban felegyenesedhetett volna, gyorsan visszahúztam az ingénél fogva.

- De komolyann.. énn nagggyon bírlakk - húztam még közelebb az arcomhoz

- Komolyan? - suttogta ajkaimba

- Ahha .. azt hiszem - mosolyogtam, majd újból csuklottam egyet

- Figyelj Channel .. mi lenne - szedte le finoman a kezeimet az ingéről - Ha most szépen aludnál egyet? - rakta fel a lábaimat is az ágyra - Tessék hoztam neked egy takarót is.

- Nemm kell takaró!!

- Nem baj akkor is betakarlak..

- Köszönöm - húztam fel a nyakamig a takarót

- Most pedig jóéjszakát!

- Köszönömm .. neked is - ásítottam

Majd Tom fáradtan felegyenesedve végig nézett rajtam és halkan kiment a szobából. A villanyt lekapcsolva félig behajtotta az ajtót és átsétált Bill szobájába. Álmosan felsóhajtva elterült az ágyon, majd oldalra fordult és megnézte az órát.

- Hajnali 1 óra ... Remek! - dünnyögte

Magára rántva egy plédet megpróbált Ő is elaludni. Ám önkéntelenül is mosolyra húzódott a szája, ahogy felidézte maga előtt Channel spicces tekintetét.

" Énn nagggyon bírlakk.. ". Hangzott fel gondolataiban a lány kacarászó hangja. Még soha nem látta ennyire kikészülni Őt. Tudta, hogy sokat ittak, de ki gondolta volna hogy így leissza majd magát.

- Ahhj Istenem.. - nevetett fel halkan

Végül nagy nehezen álomra hajtotta a fejét és pár percen belül már Ő is elszenderedett.