Impossible Promise 15. Rész

Halihóó :))
Meghoztam a meglepetést ^^
Tekintettel arra hogy most szünet van és Húsvét lesz gondoltam hozok nektek egy ajándék részt :) Így megérkezett a 15. rész is. Bevallom egész este azon gondolkoztam h feltegyem-e vagy még írjak hozzá.. de arra jutottam hogy így rakom fel.. így a befejezése még érdekesebb lesz :D
De azért nem megölni ^^.
Kellemes olvasást :) ♥

Másnap reggel meglehetősen kialvatlanul ébredtem, hatalmas nagy bűntudattal a lelkemen. Rettenetesen bántott a tegnapi viselkedésem. Nem is értem hogy lehettem ilyen aljas.

Bár nem sok kedvvel, de azért lassan kikecmeregtem az ágyból, magamra rántottam a köntösöm és kimentem a konyhába, hogy főzzek magamnak egy kávét.

Álmosan leültem az asztalhoz és unottan az újságot olvasgattam amikor valaki becsengetett hozzám.

Lassú léptekkel kivánszorogtam az ajtóhoz és megnéztem ki az.

- Szia.. - köszönt halkan Paul

- Jó reggelt

- Hallottam mi történt tegnap.. bemehetek?

- Persze .. gyere csak - sóhajtottam, majd beengedtem Pault

- Hogy vagy?

- Hát nem is tudom... pocsékul - néztem fel rá könnyes szemmel

- Hé .. nyugi nem lesz semmi baj - simította meg az arcom én pedig kétségbeesetten átöleltem

- Mindent elrontottam Paul.. Mindent.. - zokogtam arcomat a mellkasába furva

- Ne izgulj Channel.. minden rendbe fog jönni - simogatta a hátam

- Annyira hülye voltam .. és nem csak tegnap.. már az elejétől fogva mindent rosszul csináltam

- Nézd .. van hogy az ember azt teszi amit a legjobbnak lát, de olykor van hogy mégsem az a helyes döntés - fogta kezei közé az arcom

- És az a legrosszabb hogy most nem tudom mit csináljak.. - indultam el a konyha felé, Paul pedig követett

- Talán beszélned kéne vele .. és tisztázni mindent kettőtök közt..

- Lehet ... de még nem lennék képes bevallani neki mindent.. azt még nem tehetem.

- Figyelj.. én nem fogok rád erőltetni semmit és tudod hogy bármi is legyen a döntésed én mindenben támogatlak.. de azt ugye tudod, hogy én csak jót akarok neked? - szorította meg a kezem

- Tudom.. - suttogtam

Majd elgondolkozva meredtem magam elé. Mérlegelni kezdtem a dolgokat... hogy mi is lenne most a helyes döntés... Beszéljek Tommal? .. Mondjam el neki, hogy mindvégig hazudtam neki .. hogy csak eljátszottam a halálomat és viseljem el azt a kínt, hogy ezt soha nem fogja megbocsátani nekem... Vagy pedig hazudjak neki továbbra is és így a közelében maradhatok.. csak sajnos nem olyan közel mint az ahogy szeretném.. Mit tegyek?

Nagyon nehéz volt döntenem. Milyen ember lenne képes választani a barátság és a szerelem közül? A beletörődés és az elvesztés közül? Azt hiszem erre a kérdésre senki nem tudná megmondani a helyes választ. De mégis döntenem kell.. 

És bármi is legyen a döntésem azt megváltoztatni már soha nem fogom tudni..

~~~

Bill és a két G már javában készülődtek az estére, ugyanis megbeszélték, hogy elmennek bulizni. Ha már itt vannak Hamburgban és nem kell dolgozniuk sem akkor már ki kell hogy próbálják az összes szórakozóhelyet amit csak találnak.

- Bill, Georg! Gyertek már! - kiáltott a bejárati ajtóból a még mindig a szobájukban lévő két srácnak Gustav

Mivel határozatlan időre itt fognak maradni és nem akartak egész végig egy turnébuszban kuporogni a srácok, kivettek egy luxuslakosztályt Hamburg egyik nevezetes szállodájában. Bár ez nem olyan lakályos mint az otthonuk, de ideiglenesen ez is megteszi.

- Nyugi már itt is vagyunk - lépett be a nappaliba Bill, nyomában Georggal
- Na és Tom? - kérdezte Gustav
- Bocs srácok de én ezt a mai estét inkább kihagyom - dőlt le a kanapéra egy doboz üdítővel a kezében
- Ne csináld már haver! Nélküled nem az igazi.. - unszolta Georg
- De most komolyan Tom.. Tényleg nem jössz? - állt meg előtte Bill
- Nem - dünnyögte majd meghúzta az üdítős dobozt
- De ugye nem a tegnapi miatt vagy még mindig kibukva?
- Nem.. - mondta
Ám a helyes választ azonban mind a négyen pontosan tudták.. de mivel egyikük sem akarta tovább szítani a tüzet így nem firtatták a dolgot.
- Hát jó. Akkor maradj csak itt és pihend ki magad
- Meglesz.. - emelte feléjük a dobozt
- Majd valamikor jövünk. Hello - mondta Bill és kiment a nappaliból
- Csáó haver!
- Szevasztok!
Majd Tom teljesen magára maradva elfeküdt a díványon. Tarkóját megtámasztva a kezeivel merengett a tegnapi napon. Újra felidézte magában Channel szavait. Ha akarta volna se tudta volna elfelejteni őket.
" Foglalkozz inkább a nőcskéiddel akiket nap mint nap ágyba viszel " 
Na persze.. Tudja is Ő hogy hány lányt vitt az ágyába.. egyet sem. Az ő életében csakis Karla volt az egyetlen nő. Senki másra még csak rá se nézett. Mérhetetlenül szerette a lányt és amióta meghalt képtelen volt akár csak arra gondolni is hogy valaki mást szeressen. Nem.. arra nem lett volna képes.
Akkor inkább haljon meg egyedül, magányosan sem mint hogy meggyalázza szerelme emlékét azzal, hogy összejön más nőcskékkel..
Ki tudja mennyi ideje feküdhetett Tom a díványon.. de már épp elszenderedett volna amikor valaki hirtelen kopogtatni kezdett az ajtón.
Tom kelletlenül feltápászkodott és kiment a nappaliból ajtót nyitni. Mikor megállt az ajtóban egy teljesen megtört szempárral találta szembe magát..
- Szia .. - köszönt halkan a lány